HTML

View Péter Király's profile on LinkedIn

20 éves a MEK, 10 éves az EPA Én is
MEK önkéntes
vagyok

20 éves a MEK
10 éves az EPA

kirunews

Király Péter, keresés, Lucene, Solr, Java, Perl, PHP, OAI-PMH, webfejlesztés, digitális könyvtár, MARC, FRBR, RDA, Drupal, EAD, EAC, Europeana, eXtensibleCatalog.org, MEK, és sok minden más.

Friss topikok

Linkblog

Két hónap

2012.08.13. 21:39 kirunews

Ha gyalog megyek be a könyvtárba néha megfogalmazok magamban mondatokat arról, amit jelenleg átélek, de amikor gép közelében vagyok általában a munkámra koncentrálok, vagy a családdal tartom a kapcsolatot, vagy ügyintézek (ami hollandul nem mindig egyszerű dolog, tekintve, hogy nem tudok hollandul). Most Kurucz István (nevergone.hu) biztatására elkezdek néhány dolgot leírni,

KEZDET. Május 7-én jöttem ki Hágába, 14-én kezdtem el dolgozni ez európai digitális könyvtárban (europeana.eu), mint "portal backend developer" (a hivatalos megnevezést és vele a munkaköri leírásomat csak az egy hónapos próbaidő leteltével kaptam). Az első heti feladat adott volt: lakást kellett találnom. A tervem az volt, hogy két hónapra kibérelek egy garzont, vagy egy szobát, közben tudok keresni egy, a teljes családnak megfelelő nagyobb lakást. Próbáltam az ügyet otthonról kézben tartani, de 10 megkeresésből általában 1 választ kaptam, az sem tartalmazta világosan a kérdéseimre elvárt információkat. Csak itt derült ki amikor telefonon hívogattam az irodákat, hogy egy-két hónapra sem kiadó lakás, sem kiadó szoba nincs, legalábbis közvetítők ilyennel nem foglalkoznak. Tehát változott a terv: családi lakást kell keresni. Itt az a szokás, hogy az ingatlanos ingyen bemutat lakásokat és csak akkor kell fizetni, ha ki is veszem valamelyiket. Akkor viszont nem keveset, általában egy havi lakbér a járandóság. Ezért a pénzért viszont körbevisznek a városon, ami nagyon jó alkalom arra, hogy egy kicsit képet kapjak arról, hogy milyen környékek vannak, hol milyen emberek élnek, milyen a forgalom. Az sem utolsó dolog, hogy a közvetítők alaptermészetüket tekintve ritkán zárkózott, nehezen kommunikáló emberek, így elég sok mindent megtudtam sokféle váratlan témáról. Például az egyikük unokaöccse holland válogatott focista (az EB-n nem szerpelt, mint utólag kiderült), aki kamaszkorától a Chelseaben játszik, most épp a Hambrugban van kölcsön, egy másik hosszan ecsetelte a királynő szerepét (ami annyira látszólagos, hogy a nemzeti ünnepként jegyzett tradícionális elemekkel bőven meghintett éves parlamenti megnyitóját is (ami kötelezően szerepel minden holland utikönyvben) a mindenkori miniszterelnök írja (irattatja) meg. Szerencsére a harmadik napon találtam egy jó lakást, a negyedik napon pedig egy még jobbat. A közelben két "park" (pontosabban erdő) van, az egyikben (Hagse Bos - "a hágai erdő") van a királyi palota (tőlünk néhány száz méterre, de a fáktól nem látni), a másik pedig a Clingendael park, ami számos hágai nevezetességnek ad otthont (lásd: http://nl.wikipedia.org/wiki/Landgoed_Clingendael), például a csodálatos japánkertnek, ami minden évben csak hat héten át tart nyitva. A lakást a japánkert pagodájában ülve foglaltam le. Két hónapig az üres lakásban laktam, végül a múlt hét végén érkeztek meg a holmijaink otthonról. Az első hetet egyébként a legolcsóbb hágai szálláson, egy youth hostelben töltöttem egy 8 fős szobában. Nem voltam katona, de most már van sejtésem, hogy milyen lehet, amikor az egész körlet egyszerre horkol. A lakáskeresés miatt az első héten reggeltől estig a városban lófráltam, és volt alkalmam néhány furcsa helyet felfedezni. A legmeghökkentőbb egy "Szomáliai árúk boltja" nevű üzlet volt, amit a villamosból láttam. Bár mindig is érdekelt Afrika, és XC-s munkatársamtól és barátomtól, a libériai-amerikai Mlen-Too Wesleytől, aki az utóbbi években visszament Nyugat-Afrikába sokat is hallottam a mindennapi életről, politikáról, vallásról, stb., de életemben meg nem fordult a fejemben, hogy elgondolkozzak azon, hogy milyen árúkat termelhetnek Szomáliában. Egy másik furcsaság, hogy az egyik villamospálya melletti park (egy 3-szor 30 méteres, keritéssel elválasztott sáv) a város közepén szabályosan be volt veteményezve. Sajnos nem láttam ki műveli, és sikerült-e a produkció.

A MUNKÁRÓL. Az Europeana egyrészt egy portál, másrészt különféle európai digitalizációs projekteket összefoglaló ernyőszervezet. Leegyszerűsítve: ha az Unió pénzt ad digitalizálásra, akkor elvárja, hogy a végtermék (természetesen nem kizárólagos módon) jelenjen meg a portálon. Az adatszolgáltatók (ebből több mint 2200 van) a digitális anyagaikról szóló információkat (metaadatokat, pl. név, cím, bélyegkép, linkek stb.) begyűjthetővé teszik, a portál pedig egy helyen teszi kereshetővé az összes gyűjtemény anyagát. Jelenleg 23 milló objektumunk (a többesszámot értsd: nekünk, európaiaknak) van, ami 3 év múlva 30 millióra fog növekedni. Fontos, hogy a portál ezeket az anyagokat nem tartalmazza. A felhasználó végül az adatszolgáltatók oldalain köt ki, és ott nézheti meg a digitális állományokat. A portál 2008-ban indult, idén októberben fog megújúlni (a testvér projektünk, az Európai Könyvtár új portálját (http://theeuropeanlibrary.eu) éppen tegnapelőtt - 2012. június 25-én - nyitották meg Tartuban). A megújulás elsősorban tartalmi lesz: az eddigi ESE nevű metaadat-szabványt, ami a Dublin Core némileg felhabosított változata volt, ez EDM váltja, ami egy sokkal flexibilisebb, és a szemantikus web felől tervezett adatmodel. Továbbá: kitűzött cél, hogy a portál API-ja a portál minden alapvető szolgáltatását (facetták, breadcrumb, összetett keresés, natív adatstruktóra, felhasználói beállítások) közvetíteni fogja. A fejlesztési csoport - mint ahogy az egész Europeana -, nemzetközi csapat: finn, norvég, svéd, görög, skót, holland és amerikai emberek a közvetlen munkatársaim. A helyszín a Koninklijke Bibliotheek (Királyi Könyvtár), a hágai központi pályaudvar közvetlen közelében. (Mellesleg: a központi pályaudvar egy úgynevezett "fejpályaudvar", vagyis nincs áthaladó forgalom, olyan, mint a Nyugati Budapesten, de ez ha lehet még közelebb van a belváros szívéhez. Nagyon idegesített, amikor otthon pont az ilyen típusú állomások megszüntetése mellett érveltek, mondván, hogy a csodálatos Eiffel-csarnokot lehetne kávézónak, vagy múzeumnak használni. Itt Hágában ez a pályaudvar úgy van kialakítva, hogy az alsó szinten vannak a vágányok, a felső szint egyik részén pedig villamosmegállók, másik részén autóbuszpályaudvar és az elmaradhatatlan 3 szintes bicikliparkoló kapott helyet. Bár most éppen még felújítás és átépítés is van, valamiképpen sikerült megoldani, hogy minden közlekedési eszköz és gyalagos akadály nélkül utat találjon. Ehhez persze mindenféle építészeti "zsebcselekre" volt szükség (így nevezte Hrabal Hidegkúti zsebkendőnyi területen végrehajtott mozdulatait), például néhány villamos keresztülhalad a könyvtár épületén (lásd például itt: http://www.sportgeschiedenis.nl/2009/05/14/nalatenschap-henk-de-groot-naar-kb.aspx)).

HAZA, CSALÁD. Az isteni dolgokkal nem foglalkozok, mert vallási szempontból (egyáltalán transzcendentálisan), miként Max Weber fogalmazott tökéletesen süket vagyok. A család hiánya nehéz ügy, főleg a kezdeti, internet-mentes időszakban. Utánna már volt Skype és tudtunk beszélgetni, mesét olvasni, néha még játszani is. Nem voltam otthon az egyik lányom szülinapján, de vettem neki ajándékot, egy Elmo figurát, akiről esténként kiderült, hogy nagyon vicces mutatványokra képes, például tud kopogni a szemével. Egyszer voltam is otthon egy hétvégére, akkor Elmót hazavittem és kaptam helyette egy bohócot, hogy ne legyek egyedül. Nem volt jó tudni, hogy a párom bírkózik meg otthon a dolgokkal (nem csak a gyerekekkel, de az egész otthoni életünket bizonyos módon fel kellett göngyölíteni) és én nem tudok neki segíteni. Tudtuk, hogy ez így lesz, fel is készültünk rá amennyire lehet. Így a végéhez közeledve mmindketten úgy gondoljuk, hogy nagyobb bonyodalmak nélkül megúsztuk. Sokan mondják, hogy az első három hónap elég kemény. Én az első három hetet éreztem annak, de ez is megmaradt egy bizonyos szinten belül. Alapvetően nagyon sok jó, és viszonylag kevés váratlan rossz dolog ért. A legnehezebb mindenképpen az ő hiányuk volt. A haza, nos ezzel meg nagyjából úgy vagyok mint Kemény István mostanában sokat idézett versének (Búcsúlevél) alanya, vagy az a régi Cseh Tamás sor ("nem hí a haza"). Alapvetően patrióta vagyok, névtelenül, önkéntesen elég sok mindent tettem és teszek azért, hogy a kultúránk széles spektruma elérhető legyen, de mivel a kritikus és forrásközeli történeti iskolán nőttem fel (Mályusz, Kosáry, Fügedi, Engel, Kulcsár, Bessenyei stb.), mely élesen elkülönítette azt ami a valóban, igazolhatóan megtörtént attól, hogy a szívünkben mit érzünk, ezért sose ragadott el a hevület egy nacionalista irányba.* Kundera írta (ha jól emlékszek A regény művészetében), hogy ahol a hatalom lírai nyelvet használ, valaminek az elfedésében mesterkedik (ő persze még a népi demokratikusországokra utalt, de sajnos igaz máshol is -- a könyv nincs itt nálam, pedig jó lenne pontosan idézni, mert nem biztos, hogy vissza tudom adni a gondolatot). A jelenlegi otthoni közállapotokat olyan sokan leírták, hogy felesleges lenne ismételni, ráadásul az élet bonyolult, és néhány mondatban nem is sikerülne kifejteni a véleményemet. A lényeg: én nem hagytam el a hazámat, de most éppen máshol élek. Amit tudok innen teszek annak érdekében, hogy az otthoni közgyűjtemények fennmaradjanak, és korszerű módon betöltsék a szerepüket. Szerencsére a munkahelyem erre egyúttal apropó is, és az eddigi idő alatt is volt lehetőségem információkat közvetíteni.

(folyt. köv.)

* Akit érdekel a magyar történelemről való gondolkodás, de nem akar/tud száraz(nak tűnő) szaktudományos munkákat olvasni, továbbá úgy gondolja, hogy pl. Trianon kérdésére nem a harangozás az adekvát válasz, de egyúttal azt sem hiszi, hogy a Brit Birodalom elmúlása jó hasonlat lenne a történtekre, azoknak ajánlom Bodor Ádám A börtön szaga című interjúkötetét (a linkre kattintva el lehet olvasni a teljes könyvet). Bodor amellett, hogy ragyogó író (Vissza a fülesbagolyhoz, Sinistra körzet, Az érsek látogatása, és így tovább), kamasz korában a maroknyi aktív fegyveres (!!!) ellenáló táborát erősítette az 50-es évek legelején Kolozsvárott, amiért néhány év Szamosújvári börtön, majd 30 év mindenféle perifériára szorítottság (a magyar kisebbség perifériája, a református egyház perifériája, az írói közösség perifériája stb.) volt az osztályrésze. Időközben volt alkalma gondolkodni és olvasni. Amit ennek alapján elmond Trianon előzményeiről és máig ható következményeiről, annál én nem olvastam még tárgyilagosabb és (szerintem) pontosabb képet.

(Megjegyzés: a bejegyzést június végén írtam, pár napra rá megérkezett a családom.)

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kirunews.blog.hu/api/trackback/id/tr784618293

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nevergone 2012.08.13. 22:07:27

Köszönöm, érdekes a bejegyzés és várom a folytatást! :)

darvas · http://dtp.tumblr.com 2012.08.14. 13:36:55

várjuk a továbbiakat!
képeket is kérünk!

donokos 2012.08.14. 14:04:30

Szia Kiru!
Fotózni fogsz?
Ami Bodort illeti, mélységesen egyetértek.
Üdv: Doma

nevergone 2012.09.04. 21:27:16

Nyilván a történetek nem érnek még véget, mint ahogy a mesekönyv sem csukódik be soha.
Ahogy érzem magamon az idő múlását, egyre jobban érdekel az étkezés, persze nem a mennyisége, hanem a minősége, a hozzá kapcsolódó szokások, hiedelmek.
Különösen érdekessé válik ez olyankor, ha az ember a családjával hosszabb időre távoli vidékre vándorol. Mit főz ott? A hazait, amit éveken át megszokott? Vagy rögtön az újra tér át, kisérletezni kezd? Mi adja az átmenetet és akkor hogyan keverednek a dolgok? Mennyire tudatos ez?
Sok kérdésem lenne feléd, majd mindig megosztok egy csomagra valót. :)

kirunews 2012.09.04. 22:37:19

@nevergone: Az első két hónapban egy üres lakásban laktam, még teát sem tudtam főzni. A holland szakácsművészettel a munkahelyi menzán ismerkedek (a menza egy étteremlánc (La Place - www.laplace.nl/) egyik pontja), az ottani ételek ízvilágával korábban az IKEA éttermében találkoztam. A menzán egyébként túlnyomórészt szendvicseket lehet venni, vagy készíteni, a készételek kisebbségben vannak.

Ami jellegzetesség: remek tejtermékek (sajt, joghurt, tej, kakaó stb.) és halételek. Van egy sajátos heringes bodegalánc, ahol csak különféle heringet lehet kapni (az egyikre ez van írva: "Eat a herring a day, keep the doctor away"), és ezen kívül mindenféle egyéb halas helyek. A hentes és a sajtos (rengeteg sajtbolt van) készít friss szendvicseket is (a legtöbb holland ebédre szendvicset eszik). Plusz mint más nagyvásorokban is, itt is vannak mindenféle népek éttermei-kifőzdéi. A munkatársaimmal néha el szoktunk menni a Vapiano nevű olasz látványkonyhába, ahol úgy készülnek a tészták, hogy a félig megfőtt, lefagyasztott alaptésztát bedobják egy, a pultba beépített lyukacsos edénybe, ami automatikusan elmerül a forró vízbe majd néhány perc mulva felbukkan újra, miközben serpenyőben megpirítják a zöldségeket, és egyéb hozzávalókat. Összekeverik, megszórják sajttal, zöldfűszerrel, és lehet is vinni. Az asztalokon cserepes oreganóból, mentából stb. lehet csipegetni és szórni a tésztára.

Amióta itt van a család, a párom főz. Nincs minden, amit otthon megszoktunk (pl. nem találkoztunk még élesztővel, és tejföllel [tejföl van két féle is, de az egyik bár úgy néz ki mint a tejföl, de az íze kimondottan a túróé, a másik pedig nagyon sűrű). Ami nagyon jó, az a piac, ami állítólag Európa legnagyobb piaca. Itt teljes a multikulti: az árusok legalább felerészt valamilyen ázsiai vagy afrikai nép leszármazottjai, és szerintem egy-egy forgalmasabb napon legalább 100 féle nyelvet lehetne hallani a vásárlóktól. Hihetetlen arcok és ruhák, indiai, kínai, maláj, nyugati túrista, holland őshonos, indián, gengszterrapper és Zámbó Jimmy hasonmás egyidőben egy helyen. A piac fele élelmiszer (a kötelező sajtos és halas mellett mindenféle zöldség-gyümölcs, pékségek, kifőzdék, őstermelők és profi piacolók stb.), a másik fele pedig zsibi: ruháktól iPhoneig minden (including TV, hűtő, csador, balett-felszerelés). Szotyis nincs. De itt vettünk a kocsiba elsősegélydobozt. Itt szoktunk kenyeret venni. Török kenyérnek mondjuk, valamiféle mérsékeltebb ázsiai csapat adja, nem biztos, hogy törökök, de valamiféle muszlim előírás szerint készül, és nagyon finom. Mások mondják, hogy a török boltok kínálata közelebb áll a magyar elvárásokhoz. Pl. a holland húskészítmények a boltban nagyon kis adagokra vannak kiporciózva (klasszikus húsospultot én még nem is láttam, még a hentesnél sem), ezzel szemben a törököknél még él a nagycsalád modellje, tehát ott simán lehet venni 2-3 kiló húst anélkül, hogy a fél bolt összeszaladna. De török boltba még nem jutottunk el.
süti beállítások módosítása