Tegnap (2010-07-16) részt vettem (életemben először) a könyvtáros vándorgyűlésen. Csak egy napot voltam, délelőtt a FITT szekcióra ültem be, délután pedig a Magyar Elektronikus Könyvtár szekción voltam sikertelen vita-provokátor. A FITT szekció elég jó volt, viszonylag sok rövid, helyenként provokatív előadás előadás hangzott el. Kardos András, Németh Márton és Füzesi Károly főként azokat mondták el, amiket már többször elmondtak/leírtak különböző helyeken, de nyilván itt sokan voltak, akik korábban nem hallották őket. Habók Lilla és Mikulás Gábor egy olyan módszert mutattak be, amivel vezetők személyes megnyilvánulásait (pl. előadásokat, cikkeket?) lehet abból a szempontból vizsgálni és értékelni, hogy a szervezet hatékonyságát előmozdító, vagy éppen gátló tulajdonságokat vonultatnak-e fel. A módszer érdekes, és nyilván fontos lenne a cél is, de az öt személy 10-10 perces videóinak elemzése nekem nagyon kevés volt, nem vagyok benne biztos, de nagyon hajlok arra, hogy ez a mintanagyság egyszerűen nem elég nagy statisztikai méretű. Értem én, hogy az előadás célja a módszer ismertetése volt, de nagyon örültem volna, ha már egyáltalán belekezdtek a kipróbálásba, legalább komolyabban vették volna azzal, hogy egy teljes videót elemeznek, nem 10 percet. (Ezzel nem akarom elvenni Lilla és Gábor kedvét, nagyon jó lenne, ha folytatni tudnák azt, amibe belekezdtek, és le tudnának vonni tényleges konklúziókat, nem csak feldobni a labdát, hogy ezt is lehetne. Ilyen lehetnékből túl sok van - a saját házam táján is. De megcsinálni, az a valami.) Kun Dorottya arról beszélt, hogy a MOME könyvtárban hogyan alkalmazzák illetve tervezik alkalmazni a korszerű internetes eszközöket, részben a könyvtár.hu segítségével. A MEK szekcióba a könyvtáros egyesület betett két szponzori előadást, egy a FITT-nek is jutott - nem tudom, hogy a FITT-nek milyen beleszólása volt ebbe. Tóth Kornél a MTA Sztaki/Mongúz Kft. páros termékeit ismertette. Több előadás felvetette, hogy a könyvtárügy, vagy annak az a része, ami technológiailag releváns elég szervezetlen, és kellene valamilyen központ, ami ha nem is mondja meg az okosságot, segít a szakmai konszenzus kialakításában.  Hát (ahogy Menzel mondja) nem tudom. 97-98 körül a Neumann-ház is ilyen céllal jött létre, de ezt a szerepet még Tószegi Zsuzsa idején sem tudta betölteni, Kitzinger Dávid pedig meg sem kísérelte. Lehetne sorolni a különféle nagyot álmodó központi projekteket, jó példát itthonról nem nagyon tudunk felmutatni. Szerintem először is nagyon sok nyilvános vitát kellene lefolytatni, ahelyett, ami most minden szinten folyik, ami a kamarilla-politika. Vagyis nagyon kevés nyilvánossággal működő döntéshozatali központok működnek. A FITT és a MEK szekció is szimptomatikusan mutatta (legalábbis nekem), hogy a résztvevők idegenkednek a nyílvános vitától, közös gondolkodástól. Lehet, hogy a folyosókon, kisebb körben sok mindenben egyetértenénk, de nem tudjuk közösen kinyilvánítani az álláspontunkat. Amíg jártam, történész konferenciákon is ez volt, szóval ez nem könyvtáros sajátosság. Viszont ahhoz, hogy szakmai konszenzus formálódjon alapkövetelmény hogy megismerjük egymás álláspontját. A FITT szekción elhangzott provokatívabb állásfoglalások (például András állásfoglalása az oktatással kapcsolatban) sem váltottak ki komolyabb visszhangot. Ahhoz szólt több mindenki hozzá, hogy a digitalizálás jogi szabályozása lényegében szinte lehetetlenné teszi a korszerű, releváns irodalom legális digitalizálását. Czupi Gyula, a nagykanizsai könyvtár vezetője számolt be róla, hogy talált olyan érvrendszert, amivel még egy kiadó is egyetértett, noha nyilvánvalóan az ő tevékenységük is a jogi szürke zónában jár.

A MEK szekció délelőtti előadásaival kapcsolatban Moldován István beszámolójára vagyok hagyatkozva. Az OSzK-ban (és egyébként egy EU-s projekt keretében) folyó igény szerinti (fizetős) digitalizálás teljesítménye: évi 40 könyv. Vagyis ennyi könyvet rendeltek meg bérdigitalizálás céljából, de még a sikeresebb helyeken sem több ez a szám 200-nál. Jó jelzőszám ez arra, hogy az igény szerinti digitalizálás jelen formájában nem igazán járható út.

István a maga szokott stílusában alaposan, egy órán keresztül beszélt a MEK elmúlt 10 évéről. Az én szereplésemnek az ötlete a MEK tisztújításon merült fel, ugyanis szerettem volna, ha a közgyűlésen vita folyna (igen, ez a személyes vesszőparipám) a MEK jövőjéről, ezért írtam egy főleg kérdéseket, alternatívákat soroló szöveget, amit kiküldtek a résztvevőknek. Idő hiányában azonban ez a programpont elmaradt, viszont a frissen megválasztott elnök, Horváth Sándor Domonkos felvetette, hogy menjünk el a vitával a Vándorgyűlésre. A vitapontokat azonban sajnos sem a MEK, sem a Vándorgyűlés honlapjára nem sikerült feltetettnem, holott az lett volna a tervem, hogy a résztvevőknek lesz esélyük előolvasni a szöveget (végül a szekció ideje alatt került fel ide). Vitát nekem sem sikerült provokálnom, Rónai Iván és HSD szóltak hozzá, de jóformán csak a szerzői jogi részhez (tudniillik ha a MEK-be nem kerül friss szöveg, akkor elsősorban a 70 évnél régebben meghallt szerzők műveit fogja őrizni, ami egyfajta múzeummá teszi a könyvtárat). Talán az lehet a megoldás, hogy a beiratkozott olvasók számára ugyanúgy legális lesz digitális anyagokat szolgáltatni, mint ahogy offline könyveket.

Mivel munkanap volt, a szekció után rohantam haza, úgyhogy nem sikerült beszélgetnem, - jóformán köszönnöm sem  - az ott levő ismerőseimnek. Itt kérek tőlük elnézést.

Előadások (ha találok még, belinkelem):

• Füzesi Károly: Szolgáltatok, tehát...
• Habók Lilla-Mikulás Gábor: Szervezeti kultúra a könyvtári versenyképesség eszközeként
• Németh Márton: Hálózati könyvtári szolgáltatások Dániában