HTML

View Péter Király's profile on LinkedIn

20 éves a MEK, 10 éves az EPA Én is
MEK önkéntes
vagyok

20 éves a MEK
10 éves az EPA

kirunews

Király Péter, keresés, Lucene, Solr, Java, Perl, PHP, OAI-PMH, webfejlesztés, digitális könyvtár, MARC, FRBR, RDA, Drupal, EAD, EAC, Europeana, eXtensibleCatalog.org, MEK, és sok minden más.

Friss topikok

Linkblog

Heller Ágnes: New York nosztalgia

2010.01.04. 09:25 kirunews

(könyvismertetés)

Heller Ágnes: New York nosztalgia. Pécs : Jelenkor, 2008. 288 oldal

Heller Ágnes már az első oldalon leszögezi, hogy ezt a könyvet a barátainak írta, azzal a céllal, hogy akik ismerik a "pesti" életét, azok ezúton megismerhesség a New Yorkban eltöltött időt is. Tisztességes kiindulópont, viszont a nem-barát olvasókkal sajnos nem számol a könyv, márpedig - gondolom - mi vagyunk többségben, akik nem ismerjük a szerző életének fordulatait olyan mértékben, hogy kapásból be tudjuk azonosítani Ferit (Fehér Ferenc, a második férj), Gyurit (? György, a fia), Misut (Vajda Mihály, filozófus, barát) és a többieket. Másrészt viszont ez a hiányosság arra sarkalja az olvasót, hogy alaposabban utánnanézzen ezeknek a fehér foltoknak.

Persze ez így, ebben a formában igazságtalan, hiszen a könyv egy-egy pontján néha fény derül némely dolgokra, pl. a könyv vége felé derül ki, hogy Fehér Ferenc 1994-ben halt meg - a gond az, hogy ez a szerző életének egyik fordulópontja volt, amire sokszor hivatkozik (Feri halála után...), és a könyv végéig nem tudjuk mihez kötni.

A könyv másik furcsaság a szerkesztetlensége. Az első kb. 2/3-ad rész jól megírt, egy-egy téma köré szervezett fejezetet tartalmaz. Az ezután következő részben viszont a szerző mesélő kedve alábbhagy, egyre többet idéz a naplójából, ami viszont legtöbbször inkább saját magának szóló emlékeztető mintsem memoárba illő passzus, pl. „Majd: «megint David Robertson vezényelt, most közepesen, de Christian Tetzlaff kitűnően játszotta Bartók II. hegedűversenyét. A Reich-szám nem volt oda-ne-rohanjak, a Beethoven VIII. szimfónia pedig színtelen.»”. A koncertekről és a kiállításokról szóló rész ennél fogva sokszor végtelennek tetsző felsorolásba fordul, mikor, mit látott, hallott. Azt hiszem, hogy egy jó szerkesztővel együttműködve ezeket a gyengeségeket el lehetett volna kerülni.

Mindezek ellenére (hogy végre a jó részre térjek), a könyv mégis izgalmas. Egyrészt bemutat egy olyan értelmiségi életideált, ami tele van izgalmas könyvekkel, koncertekkel, kiállításokkal, egyetemi szemináriumokkal és szimpóziumokkal. Én személyesen sosem éltem ezt az életet, de mindenesetre irígylésre méltó, hogy a szerző olyan életet él/élt, ahol tulajdonképpen csak a szenvedélyeire kellett időt töltenie - az ugyanis kiderül, hogy Heller Ágnes mind a tanítást, mind a művészeteket szenvedélyesen szereti. A gyermeke (gyermekei?) felnőttek, a férjével tökéletesen megegyezik a szenvedélye és nagyjából az érdeklődési köre is, anyagi gondjaik nem voltak (nagyon bölcsen arra a szintre hozták az igényeiket, amit meg tudtak engedni maguknak - bár úgy tűnik, hogy az amerikai egyetemi tanári állás sok mindenre lehetőséget ad, pl. 215 000 dollárért lakást venni - már ha jól értelmezem a következő párbeszédet: „Mennyi? - Kétszázhúsz. - Kétszáztizetötért megveszem. - Ilyen gyorsan dönt? - Igen.”).

A másik dolog, amin a könyv előtt sokat tűnődtem, hogy miért van az, hogy Heller Ágnes azon emberek közé tartozik, akik majdnem minden témához hozzászolnak. Nos, a könyv szerint személyes késztetést érez, hogy (majdnem) mindarról, amit elolvas, hall, vagy lát (persze egy bizonyos intellektuális szinten túl), írjon valamit: cikket, tanulmányt, könyvet. Egy másik Heller Ágnes könyvben, a Filozófiám történetében (amit tulajdonképpen a New York nosztalgia keltette kíváncsiság hatására vettem meg) közölt bibliográfia 50 Heller-könyvet sorol fel - ezen felül vannak még a cikkek, tanulmányok, konferencia-előadások stb. bár nyilvánvaló, hogy ezek, és a könyvek között van átfedés.

A harmadik dolog, amiért érdemes a könyvet elolvasni, az maga New York. Úgy tűnik, hogy New York mint téma kimeríthetetlen, Dos Passos, Woody Allen, vagy a Jóbarátok után is lehet egy csomó érdekes dolgot mondani róla, pl. lakásberendezésről, a Magyarországon mostanában újra megjelenő condominium típusú társasházról és annak belső életéről (nem tudom, hogy itthon van-e efféle lakóközösségi élet), az alkotmányba foglalt használtkönyv-piacról, egyes utcák vagy városrészek jellegzetességeiről illetve a jellegzetességek dinamikus változásairól (ami akár 20 év alatt is drasztikus változásokkal járhat).

Végül nagyon érdekes az egyetemi élet bemutatása. Régi vesszőparipám, hogy az amerikai egyetemeken azért működhet az a rendszer, hogy a bevételek egy jelentős részét az egykor volt hallgatók adományai adják, mert azok jó szívvel gondolnak vissza egyetemi éveikre, méghozzá azért, mert az egyetem nagyon sokat tett azért, hogy ők tényleg a tanulmányaikra tudjanak összpontosítani - ez megjelenik a tanulmányi rend kialakításában, a könyvtárak felszereltségében, végül de nem utolsósorban: az adminisztratív személyzet kiválasztásában is. Heller Ágnes (nem áll a számra, hogy azt írjam csak, hogy "Heller") külön bekezdéseket szentel a tanszéki titkárnőjének, akinek legfontosabb munkahelyi feladata, hogy a tanszék "anyja" legyen. Jut eszembe: úgy tűnik, hogy a szerző nem jár könyvtárba, ha valami kell, akkor vagy megveszi, vagy egy tanítványát kéri meg, hogy kölcsönözze ki. További furcsaság, hogy bár azt írja szereti a jazzt, egyetlen jazz elményt (koncertet, lemezt, vagy akár csak jazz zenészt) sem említ - szemben a bőven tárgyalt komolyzenével. Azt hiszem, hogy azt csak a könyvei, cikkei alapján lehet megítélni, hogy milyen szerepet kaptak a filozófusokkal való személyes kapcsolatai a filozófiájában. A könyv alapján úgy érzem, hogy a személyes kapcsolatnak nagy hatása volt a gondolkodására - nem biztos, hogy ugyanígy hatottak volna pusztán a művek. Legalábbis a könyv alapján ez a benyomásom.

Aki Heller Ágnes filozófiai gondolatait keresi a könyvben, az nem nagyon fog ilyeneket találni - hacsak nem a nálam sokkal válytfülűbb olvasók, akik egy-egy utalást vissza tudnak vezetni más olvasás vagy előadás élményeikre. Nekem ilyenek eddig nem nagyon voltak. Viszont a köny hatására nekikezdtem két másik könyvnek: Fehér Ferenc-Heller Ágnes: Egy forradalom üzenete (Magyarország 1956) (Budapest : Kossuth Kiadó (!!!), 1989 (!!!)), és Heller Ágnes: Filozófiám története (Budapest : Múlt és Jövő Kiadó, 2009), hátha ebből többet megtudok a szerző gondolkodásának eredményeiről, továbbá tervezek beszerezni valamiféle konkrétabb életrajzi művet is, hogy a kronológia és számos nyitott életrajzi-történeti kérdésre választ kapjak (az már 90 oldal után kiderült, hogy a Filozófiám története sem ad választ az életrajzi kérdésekre, de még a Budapesti Iskolával kapcsolatban is sok a bizonytalanság).

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://kirunews.blog.hu/api/trackback/id/tr151644299

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.