Peter Robinson Co-director of Institute for Textual Scholarship and Electronic Editing (University of Birmingham, Department of Theology & Religion)
Adrian C. Barbrook, Christopher J. Howe - Norman Blake - P. Robinson: A Canterbury Mesék törzsfejlődése (The phylogeny of The Canterbury Tales, Nature, Vol 394., 27 AUGUST 1998, p. 839.)
A teljes műből 80 kézirat maradt fenn. Ebből a Bathi asszonyság bevezetőjét tartalmazó 58-at elemeztek az evolúciós biológia eszközei segítségével. Több kézirat közös őssel rendelkezik, ami által csoportosítani lehet. A hagyományos kézi elemzés korlátos: igazán csak néhány forrást vehet figyelembe, a Canterbury mesék esetében túl sok forrás van.
A történeti rekosntrukció elve azonban hasonló ahhoz, a számítógépesített technikához, amit az evolúciós biológusok dolgoztak ki különféle organizmusok törzsfejlődési fáinak megállapításához adatsorok alapján. A projekt ezeket a törzsfejlődési technikát alkalmazta a Canterbury mesék adott részének összes fennmaradt kéziratára. A kutatók szerint ez az első ilyen elemzés.
a szétválasztás-dekompozíció (split decomposition) módszerét alkamaztát, amit a SplitTree program implementál, - a PAUP osztályozó* elemzése (cladistic analysys) mellett. A mellékelt ábra 44 kézirat SplitTree-el meghatározott ágrajzát mutatja (a PAUP lényegében ugyanezt mutatta). Néhány csoport (A, B, C/D, E, F) ugyannanak a közös ősnek a leszármazottja, a maradék 14 kéziratnak feltehetően több őse van (több kéziratból másolták - vagy szándékosan, vagy másolás közben kicserélték a másolt forrást). Ezeket a kéziratokat a szövegek különböző részei alapján generált ágrajzok összevetésével sikerült beazonosítani, ami megmutatta, hogy az elemésbeli helyzetük drámaian megváltotott a kiválasztott szövegrésztől függően. A középső pont valószínűleg a teljes hagyomány ősét jelenti. Az O-val jelölt kéziratcsoport különösen fontos: a központ-közeli helyzetük azt sugalja, hogy valamennyien az eredeti Chauser-kézirat leszármazottjai, és ezért fontos bizonyítékok lehetnek az eredeti kézirattal kapcsolatban. A kutatók azonban legtöbbjüket ignorálták.
Az elemzés alapján (és más bizonyítékok is ezt valószinűsítik) azt a következtetést vontuk le, hogy az egész tradíció ősforrása, Chauser saját példánya nem egy végleges vagy letisztázott példány volt, hanem egy olyan munkapéldány, ami tartalmazta (példának okéért) Chauser saját jegyzeteit törlendő vagy éppen beszúrandó passzusokról, illetve egyes részek alternatív vázlatait. Ez a feltevés majd idővel arra ösztönözheti a szerkesztőket, hogy elkészítsék a Canterbury mesék radikálisan eltérő szövegváltozatát. Az eredmények megmutatják az almalmazott törzsfejlődési technikáknak (különösen a szétválasztás-dekompozíciónak) a sok példányban fennmaradt terjedelmes szövegek elemzésében hasznosítható erejét.
Hivatkozások:
- Blake, N. F. The Textual Tradition of The Canterbury Tales (Edward Arnold, London, 1985).
- Huson, D. H. Bioinformatics 14, 68–73 (1998).
- Swofford, D. L. PAUP Version 3.1.1. (Smithsonian Institute, Washington DC, 1993).
- Robinson, P. M. W. in The Canterbury Tales Project: Occasional Papers Vol. II (eds Blake, N.F. & Robinson, P.M.W.) 69–132 (Office for Humanities Communication, London, 1997).
*cladistic: a biológiai taxonómia rendszere, ami a taxonokat kizárólag a szülőcsoportokban nem található közös jellemzők alapján határozza meg és a kikövetkeztetett evolúciós kapcsolatok alapján rendezi a taxonokat összekapcsolódó hierarchiába úgy, hogy adott taxon minden elemének ugyanazok az ősei. (http://www.merriam-webster.com/dictionary/cladistic)
